V É G E

A héten, pontosabban, április 27.-én, szerdán, befejeztük kis filmünk vágását is.
Leadtuk a dokumentációnkat, valamint a DVD-re kiírt interjút Bojár Iván Andrással.
Előző nap, meg tudtuk még nézni, az 5. kazettára vett anyagokat, így a vágás időpontjára, már nagyjából össze tudtuk tenni, mi az ami kelleni fog, és mi az, ami elhagyható.

A retró részhez a zene is elkészült - melyet ezúton is (noha csöpp rá az esély, hogy olvasná ezeket a sorokat) köszönjük, Darnai Istvánnak. Nagyon jól sikerült a mix. Igyekeztünk a képeket is értelemszerűen sorba tenni, ügyelve arra, hogy a dalszöveghez, vagy épp a stílusához illő legyen.
Elég rabszolga munka volt a képeket sorba helyezgetni egyesével- köszönet Gyuri türelméért. Nagyon sok ötletes dolgot meg tudott nekünk csinálni, ami sokat emelt filmecsként színvonalán. Az eredmény, noha nem egy Oscar díj gyanús remekmű, de azért van benne 1-2 ötletes dolog.

A modern részhez végül is, csak két zenét használtunk fel: Jamie Winchester-től a Budapest-et, valamint Katie Perry-től a Firework című számot-bár utóbbiból csak pár perc cseng fel, az éjszakai felvételeknél.
Sajnos eredeti ötletünket, amelyben kívánság lampionok vízre eresztése szerepelt volna, nem lett felhasználható gyatra minőségére, és technikai kivitelezése miatt (rossz időjárás, nem megfelelő helyszín, felboruló /átázó / kigyulladó /beszoruló lampionok és egyéb problémák)

A vágást megelőzően, összeállítottuk, hogy milyen szisztéma szerint használjuk fel anyagainkat. Mi legyen a vezér száll, a vágópontok stb.
Reggel 9-től, nagyjából délután 6-ig, 6 előtt kicsivel végeztünk.

Mindenki örömére tehát kijelenthetjük, hogy kisfilmünk kész. Sajnos nem minden helyszínt, nem minden jelenetet tudtunk felhasználni, nagyon sok aranyos, kedves felvétel kimaradt, de vagy nem illettek bele a történetbe, vagy nem fértek bele a keretbe, vagy egyszerűen csak a minőségi követelménynek nem tettek eleget.

Történetünk tehát egy retró résszel kezdődik, ami nagyjából 4 perc.
Ez idő alatt régi, sanzon dalok csengenek fel, az akkori korokat megidézve. Először az Egy boldog nyár Budapesten, szólal meg, majd a Hétre ma várom a Nemzetinél, ezt követi a Zenés városnézés, utána a Budapest, te csodás, végezetül a Csudapest.
Az utolsó dal után, egy MÁV szignó hallható, és filmünk főszereplője -Lilla- is megjelenik, amint épp a vonatra száll fel. Ekkor már A Szélkiáltó-tól, a Vonatozó első pár taktusa megy, mely a vonat zötykölődését szimbolizálja hang hatásokkal -első 17 másodperc, de ezt a részt kérésünkre István meghosszabbította.
Az idő múlását a vonat jelképezte: egy régi gőzmozdony ment be az alagútba (melyen ugyebár Lilla utazott) és egy modern (eredetileg Csehszlovák) vonat jött ki. Itt is jól kivehető az idő múlása, Gyuri ugyanis megoldotta, hogy a fekete fehér kép fokozatosan színeseik - ezzel is kiküszöbölve azt a csorbát, hogy nem teljesen olyan színű volt a yourube-ról leszedett vonat, mint amiről később főszereplőnk leszállt.
Nyugatiba érkezett, és ott fogadtuk. Pár jelenetben vagyunk csak láthatóak, miközben körbe vezetjük Lillát, megmutogatva neki 1-1 látványosságot.
Bemutattuk neki a Hősök terét, a Városi Nagy Cirkuszt, az Állatkertet, Vajdahunyad várát, Budai várat, jó pár hidat, Deák teret, Gödört, Thália színházat, Moulin Rouget, valamint Budai- Pesti oldalt villamosról.
Az éjszakai felvételeinkkel zárunk, melyet a villamoson készítettünk. Amatőrségünkhöz képest, határozottan szépek lettek !

Végzett tehát a Style Movers csapata a 2011-es belső szakmai gyakorlatával .
Ezúton is még egyszer köszönjük mindenki közreműködését, és segítségét, illetve részvételét!

Ezek voltunk mi;

Benő Nikolett,
Gödöny Anna,
Kolláth Lilla,
Szekeres Anna és
Szilágyi AnnaPanna

(filmünket jövőhéten kapjuk kézhez, talán valahova feltölteni is sikerül)